Minden palack egy fürt szőlővel kezdődik. Görgess, és kövesd a történetet.
Egész nyáron a nap érleli a szőlőt: a szemek megédesednek, a savak csökkennek, a héj pedig színt kap. A szőlész rendszeresen kóstolja és méri a cukortartalmat.
Minél érettebb, annál több cukor – és később annál több alkohol.
A szüret többnyire szeptembertől októberig tart. Sok helyen kézzel szedik a fürtöket, hogy ne sérüljenek – gyakran hűvös hajnalokon, hogy a szőlő frissen érkezzen a pincébe.
Egy palack borhoz nagyjából 1–1,5 kg szőlő kell.
A pincében a szemeket átvizsgálják: a rothadt vagy éretlen szemek kiesnek, a kocsányt pedig leszedik, mert keserű ízt adna.
A bor csak olyan jó lehet, mint a szőlő.
A szőlőt kipréselik, hogy kijöjjön a leve. Vörösbornál a sötét héj bent marad – ettől lesz színes a bor.
Apró élesztőgombák a szőlő cukrát alkohollá alakítják. Közben CO₂-buborékok szállnak fel, és a lé borrá válik. Ez 1–3 hétig tart.
A rozsdamentes acél nem ad ízt a bornak, és nem engedi át a levegőt. Így a szőlő saját friss, gyümölcsös íze marad meg.
Hűtve, zártan – a friss fehér- és rozéborok titka.
A tölgyfa apró pórusain kevés levegő jut a borba, ettől lágyabb lesz. A hordó íz- és illatanyagokat is ad. Hónapokig, néha évekig tart.
Főleg vörösboroknál és testes fehéreknél használják.
A francia tölgy finom és selymes, az amerikai erős vaníliát és kókuszt ad, a magyar (zempléni) a kettő között, fűszeresen elegáns.
Számít az is, hogy új-e a hordó (erős íz) vagy régi (alig ad ízt, csak lélegeztet), és mennyire pirították belül.
Miért fontos? A hordó alakítja a bor ízét, illatát és árát is.
A kész bort leszűrik, palackozzák és bedugaszolják. Egyes palackok még pihennek egy kicsit, mielőtt asztalra kerülnek.
Élvezd minden kortyát.